Miért látnak AI-t ott is, ahol nincs? Napjainkban már szinte boszorkányüldözés folyik az interneten, az oktatásban és a médiában a mesterséges intelligencia által generált szövegek ellen. Egyre-másra szaporodnak az ingyenes és a méregdrága, előfizetéses AI-detektorok,...
Tizennégy évvel ezelőtt Márai Sándor és Dörner György története miatt tettem fel egy kérdést. Ma már nem Dörnerről kérdezek. Attól tartok, sokkal többről van szó: képes-e a magyar kultúra túlélni azt, hogy minden politikai korszak újra a saját képére akarja formálni?...
Tizennégy évvel ezelőtt írtam egy publicisztikát. Acsarkodjunk? volt a címe. Most újraolvastam. Furcsa találkozás ez. Az ember azt hinné, tizennégy év elegendő ahhoz, hogy az egykori mondatai idegenné váljanak. Némelyik valóban az lett, mások mellé ma is oda...
A gombot mindig nekem kell megnyomnom Gondolatok emberről, alkotásról és mesterséges intelligenciáról
Az ember legnagyobb erénye talán az, hogy képes alkalmazkodni. Ennek köszönhetjük, hogy a legkülönbözőbb körülmények között is képesek vagyunk életet építeni, közösséget teremteni és túlélni. Ugyanez a képesség azonban egyszer csak ellenünk is fordulhat: ha elég...
A Kossuth Rádió jelenlegi átalakítása mögött a „sokszínűség” jelszava áll, ám a valóságban a kortárs kultúra és a jelen valóságának egyfajta kulturális kasztrációja zajlik. A mai, élő és lélegző művészet, valamint a mindennapi magyar valóság helyét egy mesterségesen...
Van-e jogunk elhagyni Omelast, ha a gyermek továbbra is a pincében marad?
Le Guin novellája nem engedett továbbmenni. Ez az esszé arról szól, mi történik, amikor a lelkiismeret már nem elégedhet meg a távozással, hanem felelősséggé akar válni.
Visszatérünk Omelasba?
Fogadalmi szentmisével indult a falunap Gombosszegen múlt vasárnap. A kis fa harangláb nagy hangon hívta a falu népét és a vendégeket a délben kezdődő szertartásra, melyet Kovács József atya celebrált a faluház tágas udvarán, árnyas fák alatt. A gitáros zenei...
Gogol figyelmeztetése ma sem veszített az erejéből. A tükör nem azért van, hogy megsértődjünk rá. Nem azért, hogy letakarjuk. Hanem azért, hogy végre meglássuk magunkat benne. Mert csak az a közösség képes felegyenesedni, amelyik előbb hajlandó szembenézni önmagával.
Hetvenkét évesen azt hittem, hogy egyszerűbb lesz a világ. Nem azért, mert kevesebb esemény történik majd körülöttem, hanem azért, mert az ember ennyi idősen már hajlamos azt gondolni, hogy eleget látott ahhoz, hogy eligazodjon a történelem útvesztőiben. Láttam...
