A Kossuth Rádió jelenlegi átalakítása mögött a „sokszínűség” jelszava áll, ám a valóságban a kortárs kultúra és a jelen valóságának egyfajta kulturális kasztrációja zajlik. A mai, élő és lélegző művészet, valamint a mindennapi magyar valóság helyét egy mesterségesen adagolt, évtizedekkel ezelőtti múltkép vette át.
A műsorrendből szinte teljesen hiányzik a vidék és a városok hús-vér embereinek napi szintű gondolatisága, küzdelmei és megélhetési kérdései, miközben a rádió korábbi gerincét adó, politika nélkül is kiválóan működő, rendkívül népszerű szolgáltató magazinokat – mint a Vendég a háznál, a Napközben vagy az Országjáró – egyszerűen száműzték a kínálatból. A 30–40 évvel ezelőtti művek és az ugyanazokat az elveket ismételgető szakértők kötelező jellegű, agresszív szerepeltetése ráadásul teljesen kontraproduktív: ez a módszer még azokat a kultúrából élő embereket és nyitott hallgatókat is elidegeníti, akik eddig hűségesen követték az adót.
A nemzeti főadó így egy múltba révedő, merev múzeumi tananyaggá vált, és ha a beígért őszi új struktúra nem hozza vissza a valódi emberek valós mindennapjait és az élő kultúrát, a rádió végleg elveszítheti a kapcsolatot a társadalommal.
Szabó Árpád
0 hozzászólás