Fogadalmi szentmisével indult a falunap Gombosszegen múlt vasárnap. A kis fa harangláb nagy hangon hívta a falu népét és a vendégeket a délben kezdődő szertartásra, melyet Kovács József atya celebrált a faluház tágas udvarán, árnyas fák alatt. A gitáros zenei szolgálatot Paragi Nikoletta és családja végezték, lendületes és lélekemelő énekükkel, zenéjükkel. A gombosszegiek elődei egy múltbéli természeti csapás emlékére tettek fogadalmat: minden évben közösen adnak hálát és kérik Isten oltalmát falujukra. Ahogy most körbenéztünk az összegyűlt embereken – az időseken, fiatalokon, családokon –, úgy tűnt, ez a hagyomány nemcsak él, hanem tovább is öröklődik. „Az idei évben van is okunk a hálaadásra”- emelte ki köszöntőjében Némethné Görgőy Zsófia polgármesterasszony, utalva a megújult gombosszegi bekötőútra, amely sokak régi kívánsága volt.
Évről évre közös hálaadásra gyűlik össze Gombosszeg közössége.
A lelki feltöltődést közös ebéd követte. A bogrács mellett a legtöbbek által jól ismert néptáncos-szakács, Sárközi Máté állt, akinek ízletes ételét frissen sütött sörkifli és hűs limonádé kísérte. A büfében a szomszédos Becsvölgye „Szegecséből” érkezett házaspár gondoskodott arról, hogy senki pohara ne maradjon üres.
Lukjanov Veronika a Pasztellálom című kiállítás alkotója a megnyitón
A faluház közösségi termének falain Lukjanov Veronika festményei várták, hogy Tánczos György festőművész a nézők figyelmébe ajánlja őket. Általa picit megismerhettük a tanár úr szárnyai alatt bontakozó Veronikát és az akvarellfestés elméleti alapjait is. A Pasztellálom című kiállítás megnyitóját Bundics Donát tette még emelkedettebbé József Attila Thomas Mann üdvözlése és Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versével.
Verssel nyitotta meg a kiállítás ünnepi pillanatait Bundics Donát
Könnyed dalcsokorral folytatódtak a szabadtéri programok: az öt hölgyből álló Csalamádé együttes vidám hangulatot teremtett különféle feldolgozásaival. Meglepve fedeztem fel köztük egy vajdaszentiványi dallamot, melyre kénytelen voltam ruhazsebkendőt ragadni és egy arra alkalmas férfiembert táncba hívni.
Közben megérkezett a fagyiskocsi, kicsik és nagyok örömére. Míg nyaltuk a gombócokat, kicsit átrendeződött a színpad, pontosabban minden lekerült róla, hogy helyet adjon a Kiss Norbert vezette Kerka és Binkó néptáncegyütteseknek. Gyönyörű viseletbe öltözött fiatalok gyülekeztek, a lányok szépítkeztek, szalagozták a hajukat, gyöngyözték a nyakukat. No, de amikor elkezdtek táncolni! Pörögtek a szoknyák, dobbantak a csizmatalpak, örült a magyar lélek, mert olyant látott, hallott, mely a vérébe van oltva, a lábába van helyezve.
A fellépés előtti percek csendje legalább annyira része a néptáncnak, mint maga a színpad.
Az udvarra telepített kosárhintát és népi játékokat egész délután használhatták a gyerekek, olykor a szülőket is belehúzva a mókába. Emellett a Tarsoly Népszínház interaktív mesejátékkal is kedveskedett nekik. Szerintetek megéri elcserélni egy fain lovacskát egy jól tejelő tehénkére? A szőrét elhullajtó tehénkét egy dús gyapjat adó juhocskára? A juhocskát egy szépen billegő, szépen vízen úszó libuskára? A libuskát egy kedvesen kotyogó tyúkocskára? A tyúkocskát egy fél zsák szép piros édes almára?
Van, amikor egy falunap legszebb emlékét nem a színpad, hanem egy ölelésre szorított falibácska… vagy éppen egy faliba fogott liba jelenti.
Ha ott lettetek volna vasárnap Gombosszegen, most tudnátok a választ. Annyit elárulhatok, hogy a zenés előadás címe: Jól van, apjuk!, és senkiben sem maradtak kétségek, viszont jópáran belekóstolhattak a színészi rögtönzés tudományába. És ha már ott volt a muzsika Gaál Péter és Henczi Dávid kezében, húztak egy kis talpalávalót a füvön rögtönzött moldvai körtáncokhoz a táncoslábú bátrak örömére, csodálatos koraesti fényárban.
Amikor a zene már nem koncert, hanem találkozás
Végül, főműsoridőben a méltán népszerű Shabby Blues Band adott nagysikerű koncertet. A csapat minden tagja profi, de engem most különösen elbűvölt a szájharmonikás játéka, az az átlényegültség, amit azokon szoktam látni, akik nem törődve a külvilággal eggyé válnak azzal, amit csinálnak. A közönségből sokan együtt énekeltek a zenekarral, az utolsó pillanatokban pedig még egy andalító összebújós tánchoz is egyre több pár kapott kedvet, szép lezárásaként e tartalmas napnak.
Gratulálunk Némethné Görgőy Zsófia polgármesterasszonynak és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a falunap sikeréhez. Gombosszeg ismét bebizonyította, hogy egy apró település is képes nagy dolgokra: értéket közvetíteni, hagyományt őrizni és közösséget építeni. És talán ez a legfontosabb örökség, amelyet egy ilyen nap végén mindenki hazavihet magával.
Az írást és a fotókat Rohonczi Anett készítette.
0 hozzászólás