A Balaton sok arcát ismerjük. Ismerjük a nyári nyüzsgését, a téli csendjét, a vihar előtti feszültségét és az alkonyi békéjét. De van egy arca, amelyet csak kevesen képesek megmutatni. Vollein Ferenc festészetében a tó nem csupán táj, hanem lelki tér, ahol a természet, a hit és az emberi képzelet találkozik. Ezt a világot tárta a látogatók elé a Bajor Gizi Közösségi Házban megnyílt „Színek az égből” című kiállítása.
Balatonföldvár kulturális életének újabb jelentős eseménye volt Vollein Ferenc festőművész önálló tárlatának megnyitója. A Bajor Gizi Közösségi Ház kiállítótermében ezúttal huszonnyolc alkotás várta a látogatókat, amelyek a fiatal művész csaknem két évtizedes alkotói munkásságából adnak válogatást. A balatoni tájak, a bibliai témák, az olasz és görög tájélmények, valamint a magyar történelem alakjai egyetlen, sajátos képi világban találkoznak. A kiállítás címe – Színek az égből – már önmagában is jelzi azt a szellemi irányt, amelyet a művész követ: a teremtett világ szépségének megmutatását.
Vollein Ferenc a megnyitón arra kérte a közönséget, hogy elsősorban a festmények szólaljanak meg helyette.
Herényi Károly köszöntőjében a festmények tisztaságát, őszinteségét és történetmesélő erejét emelte ki.
A megnyitón elsőként Herényi Károly, Balatonföldvár alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. Beszédében nem művészettörténeti elemzést adott, hanem személyes benyomásait osztotta meg. Úgy fogalmazott, hogy ezeknek a festményeknek elsősorban a tisztasága és őszintesége ragadta meg. Szerinte egy valódi művész olyan részleteket vesz észre a világból, amelyek mellett a hétköznapok embere gyakran észrevétlenül halad el. A festmények ezért nem egyszerű ábrázolások, hanem történetek, amelyek a néző fantáziáját is megszólítják.
Vollein Ferenc köszöntőjében elsősorban nem saját eredményeit kívánta hangsúlyozni. Inkább arra kérte a jelenlévőket, hogy maguk a festmények szólaljanak meg. Röviden bemutatta a kiállítás anyagát, amely a balatoni tájakat, a szakralitás világát, Toszkána, Dél-Itália és Görögország ihlette alkotásokat foglalja össze. A művész hitvallása szerint a festészet számára a teremtett világ szépségének bemutatását jelenti, ezért választotta a tárlat címéül a Színek az égből gondolatot.
A tárlat a megnyitót követően is élő találkozóhellyé vált: a látogatók beszélgetések közben fedezték fel az alkotásokat.
Beszédében kitért arra is, hogy alkotói útját tudatosan a függetlenség jellemzi. A naiv stílust nem a szó hétköznapi értelmében használja, hanem annak művészettörténeti jelentésében: olyan autonóm alkotói szemléletként, amely nem a divatokat vagy az intézményi elvárásokat követi, hanem saját belső látásmódjára épül.
A megnyitó egyik legérdekesebb előadását Szemes Péter esztéta tartotta. Elemzésében rámutatott, hogy Vollein Ferenc festészetének egyik legfontosabb sajátossága: a Balaton nála nem egyszerű tájképi motívum. Sokkal inkább olyan szellemi és lelki közeg, amelyben a bibliai történetek, a balatoni mondavilág és a mediterrán kultúra természetes egységet alkot. A művész képein a tó egyszerre valóságos hely és jelképes tér.
Szemes Péter esztéta művészettörténeti összefüggésekbe helyezte Vollein Ferenc festészetét.
A tárlat külön érdekességét jelentette, hogy a közönség több új alkotást is elsőként láthatott. Ezek közül különösen figyelemre méltó az Alkonyi fényhíd horgászokkal, amelynek középpontjában a vízen végigfutó fénycsík szinte spirituális tartalmat kap. A parton álló apró emberalakok és a távolban ringó csónakok inkább jelképek, mint valóságos szereplők: az ember és a természet csendes találkozását idézik.
Hasonlóan lírai hangulatot áraszt az Ezüsthíd című festmény is. A holdfény ezüstös tükröződése, a sötétkék víztükör és a kikötő vitorlásai olyan nyugalmat sugároznak, amely túlmutat a tájkép hagyományos értelmezésén.
Az Aszófői-öböl látképe a Sobri József-barlangból egészen más nézőpontból közelít a Balatonhoz. A magasból feltáruló panoráma, a pasztellszínek finom egyensúlya és a táj szinte álomszerű egyszerűsítése különleges látványélményt kínál.
A Badacsony látképe Fonyódról pedig ismét a tó ikonikus vidékét jeleníti meg, ahol a vitorlások ritmusa és a távolban emelkedő hegy együtt teremtenek harmonikus kompozíciót.
A kiállításon készült felvételek is arról tanúskodnak, hogy a megnyitó jóval több volt hivatalos eseménynél. A látogatók hosszasan időztek a festmények előtt, beszélgettek, megosztották egymással benyomásaikat, a közösségi ház pedig néhány órára valódi találkozóhellyé vált. A képek nem csupán a falakat töltötték meg színekkel, hanem párbeszédet is indítottak a művészet iránt érdeklődő emberek között.
Vollein Ferenc munkássága az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott. Nemzetközi elismerései, pápai audienciái és a Vatikán gyűjteményébe került alkotásai önmagukban is figyelemre méltó eredmények, de talán ennél is fontosabb, hogy festészetében következetesen megőrizte saját hangját. Képei könnyen felismerhetők élénk színvilágukról, sajátos naiv stílusukról és arról a belső derűről, amely szinte minden alkotásából árad.
A balatonföldvári tárlat ezt az alkotói utat mutatja be. Nem csupán képeket sorakoztat fel egymás mellé, hanem egy olyan látásmódot, amely a Balatont, a hitet, a történelmet és a mediterrán világ élményeit közös képi nyelvvé formálja. Aki belép a kiállítótérbe, nem egyszerűen festményeket néz végig, hanem egy fiatal művész gondolatvilágába kap bepillantást.
Ez a kiállítás ezért nemcsak azoknak kínál élményt, akik szeretik a festészetet, hanem mindazoknak is, akik kíváncsiak arra, miként válhat a természet, a hit és a személyes élmény egységes művészi világgá.
Fotók: Vollein József
Forrás: a művész rendelkezésére bocsátott megnyitóbeszédek és képanyag.
Szabó Árpád
0 hozzászólás