Pörgős gengszterkomédia a színpadon –
a Szeretetszínház bemutatta az „Oscar” című darabot

Vidám, pergő tempójú színházi esttel ajándékozta meg közönségét az Imre Sándor Szeretetszínház és SzínMűHely társulata. 2026. március 7-én a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár színpadán mutatták be az „Oscar” című gengszterkomédiát. A produkció rendezője Bartokos Tamás, aki a klasszikus bohózati ritmust és a játékos színpadi helyzeteket állította a középpontba.

„A vonyarcvashegyi önkormányzat mindig egy műsorral kedveskedik nőnap alkalmával a hölgyeknek. Négy éve a színházunknak jutott az az öröm, hogy más és más színdarabbal kedveskedhet ilyenkor” – tudtuk meg a darab rendezőjétől és a Szeretetszínház művészeti vezetőjétől, Bartokos Tamástól. – „Claude Magnier – Oscar című darabjának színpadra állítása, a szebbik nem iránti tiszteletünkből született”.

 

OSCAR – egy jó útra térő gengszter és családja

A cselekmény nem ismeretlen a magyar közönség számára sem… A darab alapjául szolgáló történet a francia drámaíró, Claude Magnier legendás vígjátékából származik. Az eredeti történet középpontjában egy tehetős üzletember áll, akinek nyugodtnak ígérkező napja hamar kaotikussá válik: titkolt családi szálak, kisebb-nagyobb hazugságok, váratlan kérők és egy ékszerekkel teli táska forgatja fel az életét. A bohózat világszerte ismertté vált, több feldolgozás is készült belőle – köztük az 1967-es francia vígjáték Louis de Funès, majd pedig az 1991-es amerikai filmváltozat Sylvester Stallone főszereplésével.

 

Ne tanúskodj, tovább élsz!

A Szeretetszínház által most bemutatott előadás is az amerikai filmnek a színházi adaptációja, mely egyrészt az 1930-as évek chicagói gengsztereinek életéből ad ízelítőt, másrészt alapvető emberi gyengeségeket figuráz ki.

A két felvonásos darab itt is igazi klasszikus bohózati alaphelyzetekre épül: félreértések, titkolt kapcsolatok, váratlan vendégek és – nem utolsósorban – több rejtélyes táska kavarja fel a történetet.

A gengszterkomédia időbeli egységét és egyben különlegességét az adja, hogy egyetlen nap alatt játszódik. A szinte végig valós időben folyó események a Provolone család otthonában zajlanak – fokozva a feszültséget és a tempót.

A jól megválasztott díszlet kitűnően jelezte a nézők számára a kort, a társadalmi és anyagi helyzetet, emellett pedig biztosította, hogy a színpad egy lakás forgalmas helyiségévé váljon.

Mindez azonban egy hosszú folyamat eredménye volt, próbák során alakult, formálódott, ahogy maguk a játszók, a csapat is. „Egy vígjáték színpadra állítása mindig minden pillanatába nehéz feladat, mind a rendezőnek, mind a színésznek. Hiszen a jó poén olyan, mint egy zenei ütem. Ha túl korán vagy túl későn érkezik, elvész a hatása. A vígjáték lelke a pontos időzítés és a pergő párbeszédek tánca. A vígjáték az emberi esendőség ünnepe. Nem a tökéletességről szól, hanem arról, ahogy a hibáinkon és a képtelen helyzeteken keresztül képesek vagyunk magunkra ismerni és felszabadultan nevetni.” – osztotta meg Bartokos Tamás a kulisszatitkokat.

Nora, szobalány: Kajdacsi Anita

Theresa: Farkas Tímea

Emilia, Franco édesanyja: Rigó Irén és Emilia szobalánya: Surányi Dóri

 

Hogy miért éri meg mégis az erőfeszítést egy összetett precizitásra épülő történet színre vitele? Ajándék a nézőknek és ajándék a társulat minden egyes tagjának – és nemcsak nőnap alkalmából… A próbák – a nehézségek mellett – ugyanolyan derűs perceket szerezhetnek a szereplőknek, mint a folyamat végén maga a darab a nézőknek. „Egy apró, jelentéktelen baki lavinát indít el. A szereplők próbálják menteni a menthetőt, de minden egyes mozdulattal csak mélyebbre ássák magukat a bajban, amíg a helyzet teljesen kontrollálhatatlanná válik. Nálunk ennek a műfajnak nagy bajnokai vannak.”

 

Ez nem egy egyszerű öltöny, ez egy Finucci!

Nemcsak a darabbeli olasz szabók, hanem a társulat is magasra tette a mércét. Folyamatosan ébren tartották a nézők figyelmét: a jól megformált karakterek történetbeli szerepét világosan lehetett érteni, a váratlan fordulatok pedig csak lépésről lépésre bontották ki a cselekményt. Így a nézők hátradőlve, önfeledten élvezhették az előadást. Vagy mégsem?

„A vígjáték az a műfaj, amely félkész állapotban van a néző nélkül. Míg egy dráma néma csendben is érvényes, a vígjáték a közönség reakciójától kapja meg a végső formáját és igazolását. A nevetés nem csupán érzelmi reakció, hanem egyfajta szerződés a színpad és a nézőtér között, ha elmarad, a darab „meghal”. A közönség a darab ritmusának diktátora, a közönség reakciója határozza meg az előadás tempóját. A tapasztalt színész „belevár” a nevetésbe, megáll egy pillanatra, hogy ne beszéljen rá a poén utáni morajlásra. Ezt hívják a csönd és a kacaj ritmusának. Gyakorlatilag a néző a vígjáték társszerzője, az ő energiája és válaszai nélkül az előadás csak egy száraz szövegmondás maradna.” – avatott be ismét Bartokos Tamás a vígjátéki műfaj sajátosságaiba.

 

Főnök, ne kelljen kimennem, mert akkor elveszítem a fonalat

A jól felépített jelenetek, mesteri színpadtechnika és kitűnő alakítások mellett nem kellett félni, hogy a nézők a szünetben „kiesnek” a darab hangulatából és cselekményéből. A zenei összekötést a két felvonás között ehhez Bartokos Kata olasz zenei válogatása is biztosította. A darab egészében a hangtechnika pontosan követte a jeleneteket, finoman kiemelve a hangsúlyokat, felélénkítve a különböző jellemeket.

Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakőrakományra, de rettentő rémesen ráfaragott

A darab külön erénye a fordításban, a párbeszédek nyelvi összeállításában rejlik. A helyzetkomikum mellett a jól megformált dialógusok, az érthető és szerethető poénok biztosították a cselekmény kibontakozását.

Az előadás kettős különlegessége az volt, hogy a premier egyben a rendező születésnapjára és a nőnap előestéjére is esett.

„Egy színész számára a születésnap nemcsak az évek múlását jelenti, hanem azokat az életeket is, amiket a színpadon ajándékba kapott és továbbadott. Ilyenkor nemcsak egy embert ünnepelünk, hanem azt a varázslatot, amivel tükröt tart a nézőknek. Nevetni tanítom őket a saját esendőségükön, és sírni a fájdalmaikon. Mert a színész akkor a legfiatalabb, amikor a színpadon áll, és akkor él igazán, amikor a nézőtérről érkező szeretet és figyelem visszaadja neki az idejét. Ezt a varázslatot a tanítványaimmal élhettem át és ez maga a csoda, valójában a színház halhatatlansága. Ez a bizonyíték arra, hogy a lángot nem eloltják, hanem továbbadják.” – vallott Bartokos Tamás erről a különleges estéről.

A szálak bonyolódnak…                                                                                        Balról jobbra: Krajcsovszki Ferenc, Üst Fanni, Bartokos Tamás és Pali Noel

Sophia – Sallai Boni és Clemente atya – Gyenese Endre

Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!

Gondolhatta ugyanezt a néző is, amikor elhatározta, hogy az Imre Sándor Szeretetszínház társulatával tölti ezt az estét. A vonyarcvashegyi bemutató során a társulat energikus játéka és a folyamatosan fokozódó helyzetek igazi szórakoztató estét teremtettek. A humoros mondatok kapcsán felhangzó nevetés pedig jól mutatta, mennyire működnek ma is a klasszikus bohózati fordulatok.

Ez az előadás ismét bebizonyította, hogy a helyi amatőr színjátszás képes olyan színvonalas produkciókat létrehozni, amelyek nemcsak felhőtlen kikapcsolódást nyújtanak, hanem közösségi élményt is teremtenek. A közönség hosszú percekig tartó vastapssal köszönte meg az estét, amely méltó ünnepe volt a színház és a humor találkozásának. A társulat tagjain keresztül pedig a vonyarcvashegyi önkormányzat 1-1 szál rózsával köszöntötte a nézőközönség hölgy tagjait, a kollégák és barátok pedig tortával lepték meg a születésnapos főszereplő-rendező Bartokos Tamást.

 

Most már hagyd abba a válogatást, mert ő a harmadik vőlegényed ezen a délelőttön, és még nincs fél tizenkettő

Olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy a darabot a nyár folyamán az ország számos településen láthatja majd a nagyérdemű. Mindeközben már 2 új darabra is készül a társulat, mellyel 2 újabb műfajt és közönséget céloznak meg. Carlo Collodi Pinokkió című meséjét a nyár folyamán láthatják a nézők, míg az idén 50 éve elhunyt Agatha Christie-re Az egérfogó című krimijének későbbi bemutatásával készülnek.

A jövőbeli tervekkel összefüggésben Bartokos Tamás a színház közönség- és társadalomformáló szerepvállalásával kapcsolatban is megosztotta gondolatait: „Teljes erőbedobással folytatjuk a színházra nevelést is, mert sajnos óriási gondokat látunk ezen a téren. Ez a misszió nem csupán a nézők toborzásáról szól, hanem az érzelmi intelligencia és a közösségi létezés tanításáról. Ez egy olyan befektetés, amely a jövő társadalmának empátiáját alapozza meg. Egy digitális világban a színház az utolsó bástyák egyike, ahol a figyelem nem oszlik meg. Arra nevel, hogy képesek legyünk jelen lenni, türelemmel végigkövetni egy folyamatot, és a képernyők villódzása helyett egy hús-vér ember rezdüléseire figyelni. Nem kész válaszokat ad, hanem kérdezni tanít.”

 

Kövessék az Imre Sándor Szeretetszínház FB- oldalát, hogy ne maradjanak le az előadásokról!

Olvassák el korábbi cikkeinket a Szeretetszínházzal, illetve más témákkal kapcsolatban is!

-gj-
Fotó: Rohonczi Anett