Amikor tizennégy évvel ezelőtt, 2012-ben leírtam ezeket a sorokat, a „fekete-fehér” világ eljövetele még egy aggasztó jövőkép volt számomra. Figyelmeztetésnek szántam: az árnyalatok, a józan ész és az emberség megőrzéséért.
Ma, 2026-ban újraolvasva nem elsősorban az lep meg, hogy mennyi minden történt azóta. Inkább az, hogy a kérdés, amely akkor foglalkoztatott, mennyire nem veszített az időszerűségéből. Háború zajlik a szomszédunkban, társadalmi és politikai törésvonalaink mélyek, közbeszédünkben pedig egyre nehezebb helyet találni annak, ami nem egyszerűen fekete vagy fehér.
Az alábbi írást változtatás nélkül teszem közzé. Benne hagyom 2012 mondatait, indulatait, akkori ismereteimet és tévedéseim lehetőségét is. Nem azért veszem elő, hogy tizennégy év távolából azt mondhassam: „én megmondtam”. Hanem azért, mert a kérdés ma is ugyanaz.
Képesek vagyunk még árnyalni?
Talán nem véletlen, hogy tizennégy évvel később ennek a helynek is az lett a neve: Félhangok és Árnyalatok.
-.-
Eredeti megjelenés: 2012. június 9. 20:51
Szerző: Hellseher (Szabó Árpád)
Rossz ember, rossz a gyereke is, hallottam az elhíresült kitételt sokszor, és sok helyen a hatvanas években. – Kulák fajzat, csendőr vót’ a nagyapja is! Most meg azt hallom, jaj csak ezzel ne kezdj, ez fajtatiszta MSZP-s, vagy belvárosi zsidó. Amaz meg rohadt náci, akinek ki kell ontani a belét! A szomszédom zsíros gazdag német, mások szerint a másik mocskos ruszki, aki újra elfoglalja hazánkat és újra leigáz bennünket. No, arról már nem is beszélve mondják, hogy ukránoké a fél Balaton. Az UNIÓ is csak ellenünk erősködik, amíg másoknak elnéz dolgokat. Bennünket utálnak szerte a világban. Nincs Nemzeti Alaptantervünk, mert minek az, ami van, amit készítenek az úgysem jó. Mindenkinek nem jó!
A pápa inasa Rómában, a Vatikánban fúrja az egyház fejét, s közben a Vatikán gőzerővel dolgozik egy rituális, ám egyelőre igaznak tűnő Vatikáni gyermekgyilkosság elkendőzése ügyében. Amerika, Franciaország, Németország hallgat, mialatt Szíriában gyermekek százait mészárolják halomra – késekkel – a kormányerők.
Most Amerika, Franciaország, Németország EU képviselői is hallgatnak. Hallgat Daniel Kohn Bendit is a demokrácia és az emberi jogok felkent Francia élharcosa is,aki egy gyengécske médiatörvény okán szimplán lefasisztázta Magyarország kormányfőjét, mint ahogy hallgat a világ. A szír gyerek nem gyerek. Német gyerek, amerikai gyerek, francia gyerek, na, az gyerek!
Képzeljük el, hogy ezek az árnyalatok nélküli dolgok továbbfejlődnek, tobzódnak. Képzeljünk el egy olyan országot, ahol, nem lesz más, csak fekete és fehér. Ahol még az alapszíneknek sem lesz létjogosultsága. Gondoljunk bele: Vagy lesz kenyér, vagy nem! Vagy egészségesek leszünk, vagy meghalunk.
Képzeljük el: Kelet Magyarország és Nyugat Magyarország között háború, polgárháború dúl. A harcosok emlékezetében még elevenen élnek a tisztogatások rémisztő emlékképei, miközben újabb bevetésre készülődnek. Sokan állítják, még mindig tart a kényszer kilakoltatások sorozata. Százezrek halnak meg a polgárháború poklában, és nincs rá válasz, hogy elérünk-e valamit, vagy sem?
Árnyaltabbak lettek a dolgok, vagy árnyalatok nélkül kell tovább élnünk, meg nem értve, hogy semmi sem csupán ez, vagy az.
Pillanatképek árnyalatok nélkül. Árnyaljunk. Politikusok, mi emberek, keresztények, zsidók, jehovák. Gyerekek a játszótéren. Rózsafüzért morzsoló öregek, fiatalok, világfiak, valamennyien végre gondolkodjunk!
Szerbia után, Szudán, Egyiptom, Líbia, a lázongó kelet. Ha a láng, a hév átcsap ide, akkor mit teszünk? Árnyaljuk a kialakult helyzetet, vagy inkább meghalunk?
0 hozzászólás