Vajon mit felelne ma a „haza bölcse” a minket foglalkoztató kérdésekre? Hogyan tekintene vissza Deák Ferenc politikai pályájára, a kiegyezés folyamatára, vagy éppen saját döntéseire és milyen tanácsot adna a ma emberének? Egy rendhagyó történelmi kísérlet során most erre kerestük a választ a kehidakustányi Deák-kúriában: megszólaltattuk Deák Ferencet…

A képzeletbeli riport célja nemcsak a múlt megidézése volt, hanem az is, hogy közelebb hozzuk Deák Ferenc alakját mindazokhoz, akik a 21. században is útmutatást keresnek szavaiban.

 

 

A Deák-kúria

A műemlékvédelem alatt álló épületegyüttesben berendezett múzeumban állandó kiállítás várja a látogatókat.  „A haza bölcse, Zala büszkesége” című tárlatot Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából állították össze 2003-ban. Az épület 1808 és 1854 között volt Deák Ferenc otthona és szellemi műhelye. A kehidai birtok a reformkorban nemcsak a családi élet, hanem politikai és jogi munkásságának színtere is lett.

 

 

Pál Imre és Deák Ferenc kapcsolata

Pál Imre helytörténész és Deák-kutató több évtizede foglalkozik a ‘haza bölcsének’ életével, szellemi örökségével. Elektromérnöki pályája mellett hobbiként kezdett elmélyülni Deák Ferenc munkásságában, s azóta számos előadás, írás és közösségi program kötődik a nevéhez. Előadásai során nemcsak történeti tényeket idéz fel, hanem korhű öltözetben, Deák Ferenc szerepébe és maszkjába bújva teszi élményszerűvé a történelmet és a feledhetetlenné a reformkori Magyarország jeles zalai képviselőjét. Gyűjtő- és kutatómunkája révén különleges ismeretanyagot halmozott fel, amelynek célja, hogy közérthetően és hitelesen mutassa be Deák Ferenc alakját a nagyközönség számára. Egy ilyen különleges tárlatvezetésre vállalkozott 2025. augusztus 20-án is, ahol szerkesztőségünk kérdéseire is válaszolt.

 

 

Képzelt riport Deák Ferenccel

Kosztümös tárlatvezetés keretében ismerhették meg a látogatók a haza bölcsének életét és munkásságát – egykori lakóházában, a kehidakustányi Deák-kúriában. Augusztus 19-23. között ugyanis rendhagyó tárlatvezetések zajlottak „Deák Ferenccel”, vagyis kutatójával, Pál Imrével.

Kehida: – Ha lehetőségem volna személyesen találkozni Deák Ferenccel, Magyarország egyik legjelentősebb államférfijával, az első kérdések között biztosan arra irányulna a kíváncsiságom, hogyan élte meg a történelmi változásokat, amelyeknek részese volt, és milyen belső motiváció vezette döntéseiben. A kavargó gondolatokból az alábbi kérdések és válaszok születtek.

 

Kehida: – Mi volt az a személyes meggyőződés vagy tapasztalat, ami a leginkább formálta politikai pályafutását? Érdekelne, hogy volt-e olyan pillanat, amikor gondolkodása gyökeresen megváltozott, és mi ösztönözte azokat a kompromisszumokat, amelyek később történelmet írtak.

Deák Ferenc / Pál Imre: – Szinte az egész életem. Gyakorlatilag árván nőttem fel. Az iskolaévek. Kizárólag katolikus intézményekben végeztem tanulmányaimat. Ütközés az avítt (a kor igényeinek nem megfelelő) nézetekkel. A gazdasági és társadalmi elmaradottságunk. Aztán – amint nyílt a tudatom – kezdtem rájönni, hogy mindennek a fő okozója a feudális rendszerünkből fakad. Az úri előjogok, a versenysemlegességből fakadó lepusztultságunk a nemesség körében, amelynek pontosan, hogy mozgató rugója kellene, hogy legyen a fejlődésünkben. Összességében tehát mindennek a törvényi alapja, a „szentbibliája” – az ősiség törvénye. Ezt elsőként ismertem fel és mondtam ki Hazámban (1832), amiért persze a nemesség nem veregette a vállamat. Azt láttam, hogy a hirtelen változás csak feszültséget szítana, ezért lépésről lépésre haladva, kompromisszumokkal kell a fejlődést véghez vinni. Talán ezért is kaptam a történelemtől a nekem tulajdonított jelzőt; a megfontolva haladás politikusának tartottak. Amennyiben őszinték akarunk lenni kimondhatjuk, hogy tulajdonképpen kompromisszum az egész élet. Gondoljunk csak bele: munkahely, házasság (na, mondjuk ez konkrétan az én vállamat nem nyomta), üzleti élet, stb. A diktátum alapján működő társadalmak bukásra vannak ítélve az idők folyamodványában.

Van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsait szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hű barátom: önlelkiismeretem. (részlet Deák Ferenc országgyűlési beszédéből – 1861. május 13.)

 

Kehida: – Mit tartott a legjelentősebb eredményének az 1867-es kiegyezés során? Szeretném hallani, hogy személyes szemszögéből miként értékeli a folyamatot, és milyen nehézségekkel szembesült a tárgyalások során. Hogyan látta az akkori Magyarország jövőjét, és mit gondolt a társadalmi és politikai fejlődés lehetőségeiről? Megkérdezném, hogy milyen vízióval tekintett előre, és mennyire tartotta megvalósíthatónak elképzeléseit.

Deák Ferenc / Pál Imre: – Kiegyezés, vagy másképpen megegyezés. A nevében benne van a közös kompromisszumok keresése és megtalálása. A mérlegünk rossz serpenyőjében ott állt a Bach korszakként elhíresült önkény negatív hatása – nyelvünk elnémetesedése (közterületen nem lehet magyarul beszélni), a neoabszolitikus uralkodás (Ferenc József császár) Hazánkra gyakorolt negatív hozadékai. A pozitív oldalon (amelyek mentén egyáltalán a tárgyalások megindulhattak) a solferinói majd a königratzi csata vesztései a Ferenc Józsefnek, a katonai, gazdasági és pénzügyi hanyatlása a császári udvarnak. Ezek együttesen aztán alapot teremtettek arra, hogy kompromisszumos tárgyalások kezdődhessenek. A kompromisszumok pedig arról híresek, hogy mindkét félnek engednie kell. Persze még mindezek is kevesek a kiegyezéshez. Ami igazán térdre kényszerítette a Habsburg-házat, az nem más volt, mint amikor rámutattam jogszerűtlen hatalomgyakorlásra: egyértelműen bebizonyítottam, hogy Ferenc József nem jogos uralkodója a Magyaroknak, így aztán csak bitorolja a trónt jogi felhatalmazás nélkül – vagyis – „kalapos a király”. Ezt egy joghézagra építettem fel, amiből kompromisszum gyakorlása nélkül nem tud kijönni már a császári udvar.

Azért persze ennyire sajnos ez nem volt egyszerű, hiszen a felek a szerzett sérelmeik miatt eleinte határozottan ellen álltak, azonban a kedvezőtlen nemzetközi folyamatok sürgették a megállapodást, ami aztán létre is jött.

Az így létrejött uniót (monarchiát) így 158 év elmúltával már nyugodtan tekinthetjük Hazánk legsikeresebb időszakának mind gazdasági, mind szellemi fejlődésünket illetően. Gondoljunk csak az ún. monarchia korabeli építkezési stílusra (a mai napig ezeket az épületeinket mutogatjuk, mint kiemelkedő értékeinket a nagyvilágnak). Ugyanígy a szellemi és tudományos életünk is a csillagos égig emelkedik, a művészeti ágakban is világszintre tört Hazánk. Tehát hatalmas felemelkedés követte a kiegyezés puszta tényét.

A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása. (Deák Ferenc)

 

 

Kehida: – Volt-e olyan döntése, amelyet utólag másképp hozott volna meg? Az önreflexió és a történelmi távlat érdekel, hogy vajon megbánta-e valamelyik lépését. Milyen tanácsot adna a mai magyar közélet szereplőinek?

Deák Ferenc / Pál Imre: – Döntéseimet, javaslataimat mindig az akkor rendelkezésemre álló információk és lehetőségek birtokában, lehetőleg érzelmi befolyások mellőzésével hoztam meg szem előtt tartva Nemzetünk érdekeit. Ezt javasolnám utódaimnak – napjaink politikusainak is. Ezek után azon tűnődni, hogy mi lett volna, ha ….. nem sok értelmét látom. A magyar nyelvben a ”ha”-val kezdődő mondatoknak szinte semmi értelme. Nem érzem, hogy lett volna okom bármit is megbánnom. Mindig is a tisztesség, a becsület és a hazaszeretet vezetett utamon. Így aztán nyugodt szívvel jelentem meg a Teremtőm színe előtt.

A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni. (Deák Ferenc)

 

 

Kehida: – Izgalmas lenne megtudni, hogyan látná a mai viszonyokat, és mely értékeket tartaná időtállónak az aktív, felelősségteljes politizálásban.

Deák Ferenc / Pál Imre: – A nemzeti önrendelkezés, vagyis az állami, nemzeti szuverenitás megőrzését, az idegen hatalmak befolyásának kizárását tartom elsődlegesnek és akkor egy demokratikusan megválasztott jogállam máris maga határozhatja meg jövőjét.

A politikum nem egy homogén közeg, a lényege pontosan a folyamatos változás – így aztán a kérdésre nem adhatok örök érvényű választ. Azt, mindig az adott kor tükrében, a rendelkezésre álló eszközök és információk birtokában kell meghozni. Jóslásokba pedig nem bocsátkoznék, arra másfajta „intézmények” a hivatottak. Életem során is haragudtam, mikor azt mondták, hogy … milyen jól megjósolta ez a Deák…. – ezt mindig kikértem magamnak. Én nem jósoltam. Sokkal inkább elemeztem, történelmi és társadalmi összehasonlítást végeztem és ezek után szűrtem le tanulságot és tettem közzé az összegzésemet. Ez, aztán így már remekül működött és később is vállalható volt.

 

Kehida: – Hogyan őrizte meg a lelki egyensúlyát a politikai viharokban? A magánember Deák Ferenc is érdekelne: hogyan tudta feldolgozni a stresszt, a kudarcokat, és mindazt, amivel egy államférfi szembesült.

Deák Ferenc / Pál Imre: – Röviden: könnyedén. Hosszabban: nehezen. Sokan bámulták a türelmemet, a kiegyensúlyozottságomat. Mondták is, hogy ennek a Deáknak fát lehet vágni a hátán. Ez, kívülről lehet, hogy így látszott, azonban engedtessék meg, de mégis csak a bensőmben én laktam, nem más. Sok-sok rosszindulatú, ugyanakkor oktalan, alapok nélküli vádakkal kellett szembe néznem. A stresszt, a belső vívódásaimat a fafaragásban vezettem le. Ahogy erről magam vallottam „A fúrás, faragás, kerekítés megnyugtatja, lecsillapítja a lelket” – ezt, mindenkinek ajánlanám figyelmébe. Higgyék el jobb és egészségesebb is mint a xanax.

Aztán az alapok nélküli szóáradatokkal egy sajátos, egyéni tárgyalástechnikámmal, a humor eszközeivel élve még magamat is szórakoztattam. Hogy hogyan? Nos – hogy korunk emberével megértessem alkalmaztam egy fajta „Columboi testtartást”. Ez abból állt, hogy az egyszerű, elesett, kissé talán együgyűnek tűnő ember látszatát keltve hagytam beszélni a másikat. A fennhéjázó, nagy arcú, okoskodó pedig besétált a csapdámba. Aztán mikor már úgy érezte, hogy itt semmi ellenállás. számára az „asztal terített” – szinte egyenes az útja a pokolba, a súlyos tévedésbe. Közben nekem van időm a humor nyelvére lefordítani és kivárni a kellő pillanatot és egyetlen tőmondattal minden addigit a szóhalmazát romba dönteni és elismerést kiváltanom a vitázóból. „Hagyd beszélni a másikat aztán egyszer csak hülyeséget beszél”. Ezekből születtek aztán a számtalan Deáki anekdotáim.

Bizony egy politikusnak, egy közszereplőnek nagyobb türelemmel, lelki nyugalommal kell rendelkeznie, mint egy átlagembernek. Ami nem jelenti, hogy az alaptalan vádakat, vagy a becsületsértést el kell tűrnie. Azt javasolt a jog asztalánál rendezni.

Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága. (részlet gyámleányához írt leveléből)

Egy ilyen találkozás nemcsak történelmi tanulságokkal szolgálna, hanem a személyes bölcsesség, emberség és a kompromisszum fontosságának megértésével is gazdagítana. Deák Ferenc válaszai bizonyára ma is inspirálóak lennének mindazok számára, akik hisznek a fejlődés, a párbeszéd és a közösség erejében.

Nem felejtheted el, hogy ki vagy! Nem csak saját magadért tartozol felelősséggel. Gondolnod kell társaidra is, akik számítanak rád. Emlékezz, szüleid úgy neveltek, hogy büszkék lehessenek arra, amit teszel. Küzdelem nélkül nincs dicsőség. Mindig jusson eszedbe, hogy ki vagy! (Deák Ferenc)

Deák Ferenc gondolatai és életműve ma is iránytűként szolgálhatnak a közélet és a mindennapi emberség kérdéseiben. Pál Imre munkássága révén a ‘haza bölcse’ nem csupán történelemkönyvek lapjain marad meg, hanem élő, megszólítható alak, akinek szavai ma is aktuális üzenetet hordoznak. A múlt és a jelen ilyen találkozásai segítenek abban, hogy jobban megértsük örökségünket, és felelősebben építsük jövőnket.

Deák Ferenccel kapcsolatos korábbi írásainkat elolvashatja a KehidaInfo oldalán:

• Sándorné Kovács Nikoletta: Kehidai látnivalók
• A Deákok gazdálkodása
• Új földesurak
• Deák Ferenc, Festetics Mária és a Márványlikőr

🔔 Legyen rendszeres olvasónk! Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a további történelmi riportokról és kulisszatitkokról!

Szerkesztő